|
1 készlet (10 fiola)
| Mennyiség: | |
|---|---|
▎ Vesugen Research
Molekuláris háttér
A Vesugen a Lys-Glu-Asp (KED) szintetikus tripeptidre vonatkozó publikált irodalomban használt kereskedelmi megnevezés. A PubChem a lizil-glutamil-aszparaginsavat CID 87571363 számon sorolja fel, a szekvenciája KED, molekulaképlete C15H26N4O8, és molekulatömege körülbelül 390,39 g/mol. Publikált tanulmányok vizsgálták a KED-t sejttenyésztési, állati és molekuláris modellező rendszerekben; az eredmények azokra a kísérleti körülményekre vonatkoznak, amelyek között keletkeztek.[9]
Kutatási előrehaladás
V. Kh. Khavinson és munkatársai a Vesugent és a D-7 peptidet fiatal és idős állatokból nyert szövetspecifikus sejttenyészetekben, valamint disszociált vaszkuláris endothel sejttenyészetekben vizsgálták. A szerzők a proliferációval összefüggő Ki-67 fehérje fokozott expressziójáról számoltak be a peptid expozíció után. Molekuláris dokkolás analízist is alkalmaztunk a Vesugen és a D-7 és az MKI67 gén promoter régiójával való lehetséges kölcsönhatások modellezésére. A számítási modellben mindkét peptid érintkezésbe került egy CATC szekvenciával a közölt core promoter régión belül. Mivel a tanulmány ezen komponense a molekuláris dokkoláson alapult, inkább egy javasolt interakciós modellt támogat, nem pedig a peptidek genomiális DNS-hez való kötődésének közvetlen kísérleti demonstrációját a sejtekben.[2]
Vladimir Khavinson és munkatársai KED és EDR peptideket vizsgáltak 5xFAD egérmodellben és kapcsolódó neuronális kísérletekben. A KED-et intraperitoneálisan adtuk be 2-4 hónapos 5xFAD egereknek a vizsgálati protokoll szerint. A szerzők arról számoltak be, hogy a KED hajlamos volt növelni a hippokampusz neuroplaszticitását, és hogy a KED és az EDR összefüggésben állt a dendrit-gerinc mérések megőrzésével a kísérleti modellben. A lehetséges szekvenciafüggő kölcsönhatások feltárására javasolt mechanizmusként molekuláris modellezést és peptid-DNS dokkolást használtak. Ezeket a megfigyeléseket genetikailag módosított egérmodellben és számítási rendszerekben hozták létre, és nem állapítanak meg emberre gyakorolt hatást.[3]
1. ábra. Az idézett tanulmányban fiziológiás oldatnak, EDR-nek vagy KED-nek kitett vad típusú és 5xFAD egereken végzett hippocampális hosszú távú potenciálási mérésekről számoltak be.[3]
A forrásábra az fEPSP meredekségének időbeli lefutását mutatja az LTP indukció előtt és után, valamint a plaszticitás becsléséhez használt relatív fEPSP meredekséget. A csoportdefiníciókat, a statisztikai elemzéseket és a teljes kísérleti feltételeket az eredeti kiadvány tartalmazza.[3]
NI Chalisova és munkatársai a Lys-Glu-Asp-t tanulmányozták neuroimmun-endokrin rendszer szöveteinek organotipikus kultúráiban és a méhek asszociatív tanulási modelljében. A szövettenyésztési kísérletekben a szerzők a proliferációval és az apoptózissal kapcsolatos markerek változásáról számoltak be, beleértve a magasabb Ki-67 és alacsonyabb p53 értékeket a tobozmirigy tenyészetekben, valamint a CD5 és CD68 expresszió változásait. Egyes válaszok nagysága különbözött a fiatalabb és az idősebb állatokból származó kultúrákban. A kiadvány a méhek asszociatív tanulási méréseinek változásáról is beszámolt. Ezek az eredmények az organotipikus kultúrát és a gerinctelen viselkedési modelleket írják le, nem pedig klinikai eredményeket.[1]
NS Linkova és munkatársai a tobozmirigy limfoid szövetének sejtösszetételét vizsgálták organotipikus tenyészetben, és több rövid peptidet hasonlítottak össze. A szerzők arról számoltak be, hogy a Vilon és az Epithalon befolyásolta a differenciálódást a kiválasztott limfocitapopulációk felé, míg a Vesugen tripeptid nem változtatta meg a tobozmirigy immunsejtek differenciálódási képességét, de fokozott proliferációs potenciállal társult. A tanulmány ezért a Vesugen esetében a proliferációval összefüggő válaszról számolt be anélkül, hogy kimutatta volna ugyanazt a differenciálódási hatást, mint a komparátor peptideknél.[4]
NA Kraskovskaya és munkatársai az amiloidhoz kapcsolódó szinaptotoxikus körülményeknek kitett elsődleges egér hippokampusz neuronjait használták in vitro modellként. A publikációban közölt koncentrációnál az EDR a gomba-gerincszám 71%-os növekedésével, míg a KED körülbelül 20%-os növekedéssel járt a modellállapothoz képest. Ezeket a méréseket tenyésztett egér neuronokban végezték, és a szerzők által leírt in vitro kísérleti rendszerre kell korlátozódniuk.[5]
LS Kozina és munkatársai több in vitro modellrendszerben értékelték a Pinealon, Vesugen, Vilon és Epitalon rövid szabályozó peptideket. A szerzők arról számoltak be, hogy a peptidek nem mutattak közvetlen antioxidáns aktivitást az alkalmazott vizsgálatokban, de megváltoztatták a lipid-peroxidációs méréseket humán lipoprotein készítményekben, és megnövelték az eritrocita-membrán stabilitását az ozmotikus hemolízissel szemben. Változásokról számoltak be az intracelluláris reaktív oxigén fajok mérésében és a neuronális sejtek életképességében, peptid-specifikus különbségekkel a vizsgált rendszerek között. A munkát in vitro végezték, és nem állapítottak meg in vivo farmakológiai vagy klinikai hatásokat.[6]
Elena Sakhenberg és munkatársai mikroRNS-eket, transzkripciós faktorokat és kis molekulákat kombináló in vitro transzdifferenciációs rendszert használtak indukált idegsejtek létrehozására magzati mezenchimális őssejtekből. A KED, EDR és AEDG értékelése a folyamat későbbi szakaszában történt. A szerzők arról számoltak be, hogy az AEDG és a KED a p21 expressziójának 15%-os csökkenésével és a béta-galaktozidáz aktivitás 1,51-2,4-szeres csökkenésével járt a vizsgálati körülmények között. A peptidek nem változtatták meg szignifikánsan a TUj-1 vagy a LaminB1 expresszióját. Ezeket az eredményeket egy mesterséges in vitro differenciációs modellben szerezték meg.[7]
2. ábra. Sejtmorfológia rövid peptidekkel való érintkezést követően az in vitro neuronális transzdifferenciációs kísérlet során.[7]
A forrásábra reprezentatív fáziskontraszt mikroszkópos képeket mutat az indukált idegsejtekről kontroll állapotban, valamint AEDG, EDR vagy KED expozíció után. A teljes tenyésztési körülményeket és az analitikai módszereket az eredeti publikáció tartalmazza.[7]
Sergio Caputi és munkatársai az AED-t, KED-et, KE-t, AEDG-t és a négy peptid keverékét vizsgálták humán periodontális ligamentum őssejtekben, amelyeket bazális és neuroinduktív körülmények között tenyésztettek. Immunfluoreszcencia és Western blot analízis alkalmazásával a szerzők magasabb GAP43 és Nestin expresszióról számoltak be kiválasztott KED és peptidkeverék körülmények között. Az MTT mérések peptid- és időfüggő különbségeket is mutattak a sejtproliferációban. Ezeket az eredményeket tenyésztett emberi őssejteken kapták, és inkább az in vitro differenciálódással kapcsolatos eredményeket képviselik, semmint az emberi neurológiai hatások bizonyítékát.[8]
3. ábra. Az AEDG-nek, KE-nek, AED-nek, KED-nek vagy peptidkeveréknek kitett humán periodontális ligamentum őssejtekben közölt MTT proliferációs mérések.[8]
A forrásábra a 24, 48 és 72 órás, valamint 1 hetes tenyésztés utáni optikai sűrűségméréseket hasonlítja össze. A statisztikai összehasonlításokat és a teljes tenyésztési körülményeket az eredeti kiadvány tartalmazza.[8]
Kutatási korlátok
A fent összefoglalt bizonyítékok túlnyomórészt organotipikus kultúrákon, primer idegsejttenyészeteken, őssejtrendszereken, állatmodelleken és molekuláris dokkolási elemzéseken alapulnak. Ezek a megközelítések különböző kísérleti kérdésekre vonatkoznak, és nem cserélhetők fel közvetlenül. Konkrétan, a KED molekuláris dokkolása az MKI67 promoterrel egy számítási modell, és önmagában nem bizonyítja a közvetlen genomikus kötődést vagy a cél-kötődést élő sejtekben.[2] Az idézett vizsgálatok sem igazolják a Vesugen/KED farmakokinetikai profilját, szisztémás biohasznosulását, hosszú távú biztonságosságát vagy klinikai hatékonyságát emberben.
Egy másik korlátozás a bizonyítékok koncentrációja az egymást átfedő kutatócsoportokon belül és a javasolt peptid-bioregulátor mechanizmusok korlátozott független replikációja. A KED különböző válaszreakciókat is produkált a különböző sejttípusokban: például a Vesugen növelte a proliferációs potenciált anélkül, hogy megváltoztatta volna az immunsejtek differenciálódását a tobozmirigy-tenyészetekben, míg más tanulmányok a neuronális vagy őssejt-markerek változásáról számoltak be.[4,7,8] Az értelmezést ezért az egyes publikációkban közölt pontos peptidazonossághoz, modellhez, koncentrációhoz és végponthoz kell kötni.
A COCER Peptides a Vesugen-t (KED) kizárólag laboratóriumi kutatási és analitikai célokra mutatja be. Nem emberi vagy állatgyógyászati használatra készült. Ez az anyag nem szerepel az FDA által jóváhagyott gyógyszerkészítményként, gyógyszerként, étrend-kiegészítőként, orvosi eszközként vagy állatgyógyászati termékként. A fent leírt kutatás a harmadik felek publikációiban közölt megállapításokat foglalja össze, és nem a klinikai hatékonyságra, biztonságosságra, diagnózisra, kezelésre, megelőzésre vagy használati utasításra vonatkozik.
