|
1 készlet (10 fiola)
| Mennyiség: | |
|---|---|
▎ Glutation Research
Molekuláris háttér
A glutation (GSH), más néven L-γ-glutamil-L-ciszteinil-glicin, egy tripeptid, amely glutamátból, ciszteinből és glicinből áll. A hagyományos α-peptid kötéstől eltérően a glutamátmaradék a γ-karboxilcsoporton keresztül kapcsolódik a ciszteinhez. A molekula ciszteinil-tiolt (-SH) tartalmaz, amely szerkezetének fő redox-aktív csoportja. A PubChem a redukált glutationt CID 124886 alatt sorolja fel, molekulaképlete C10H17N3O6S és molekulatömege 307,33 g/mol.[6]
A kutatás előrehaladása
Zeng Jiayu és munkatársai kifejlesztettek egy mitokondriumra célzott fluoreszcens szondát (MTTP), amely képes megkülönböztetni a ciszteint és a glutationt (GSH) két különböző emissziós jelen keresztül. A szondát a mitokondriális cisztein és a GSH változásainak követésére használták a ferroptózis és annak gátlása során. Egy H9C2 sejteket használó oxigén-glükóz-megvonás/reoxigenizáció (OGD/R) modellben a szerzők MTTP-t alkalmaztak, hogy megjelenítsék ezekben a tiolokban a szívizom ischaemiával/reperfúziós sérülésével kapcsolatos kísérleti körülmények között bekövetkező változásokat.[1]
1. ábra. Grafikus mechanizmus a ferroptózis monitorozására OGD/R-indukálta MI/R sérülésben MTTP-n keresztül [1].
Jiao Liu et al. Pancreas ductal adenocarcinoma (PDAC) sejtvonalak és egértumor modellek segítségével vizsgálta a GSH szerepét a cuproptosisban. A szerzők arról számoltak be, hogy a GSH tiolcsoportján keresztül kelátot képez a rezet, és csökkentette a mitokondriális rézzel kapcsolatos proteotoxikus stresszt a kísérleti körülmények között. Mechanisztikus kísérleteik azt mutatták, hogy az ES-Cu növelte az NFE2L2 fehérje stabilitását és szabályozza a GSH-szintézishez kapcsolódó géneket, míg az SLC25A39 részt vett a GSH mitokondriumokba történő szállításában. Az NFE2L2-GSH-SLC25A39 útvonal genetikai gátlása növelte a cuproptosishoz kapcsolódó válaszokat a vizsgált sejt- és egérmodellekben.[2]
2. ábra. Fokozott NFE2L2 fehérje stabilitás és aktivitás a cuproptosis során [2].
(A, B) Western blot és qPCR elemzések az NFE2L2 expressziójáról PDAC sejtekben teljes sejtkivonatokban ES-Cu-val (100 nM, 1:1) 6-24 órás kezelés után (n = 3 biológiailag független minta, *P < 0,05 kontra kontroll, ANOVA teszt). (C) CHX chase vizsgálat az NFE2L2 fehérje lebomlási kinetikájára PANC1 sejtekben CHX-kezelés után (50 µg/ml) 100 nM ES-Cu vagy 2 µM MG132 nélkül vagy jelenlétében 15-60 percig (n = 3 biológiailag független minta. 0, ANO versus 0X teszt). Az ACTB-t betöltési kontrollként használták. (D) PDAC sejtek NFE2L2 transzkripciós aktivitásának vizsgálata ES-Cu (100 nM) 6-24 órás kezelést követően (n = 3 biológiailag független minta, *P < 0,05 a kontrollhoz képest, ANOVA teszt). (E) Képelemzés az NFE2L2 lokalizációjáról PANC1 sejtekben 24 órás ES-Cu kezelés után. Rúd = 15 μm.
Gurung et al. a glutation metabolizmust vizsgálta arginino-borostyánkősav aciduriában (ASA) célzott metabolomikával ASL-hiányos egyénekben és egérmodellekben. A szerzők a glutation kimerüléséről számoltak be, a cisztein felhasználásának megváltozásával és az antioxidáns útvonalak változásával együtt. A preklinikai egérvizsgálatokban a lipid-nanorészecskékkel kapszulázott humán ASL mRNS javította az ASL aktivitást, az ureagenesist, és mért glutation-metabolizmus végpontokat. A tanulmányban értékelt beavatkozás az ASL mRNS terápia volt, nem pedig az exogén glutation beadása.[3]
Wang és mtsai. palládium nanokristályokat állított elő mikrohullámú szintézissel, és nanoenzim alapú kolorimetriás módszert fejlesztett ki a GSH meghatározására. Az assay a GSH tiolcsoport és a palládium nanokristályok közötti kölcsönhatást használta a katalitikus színreakció megváltoztatására. A szerzők 3-40 μM és 55-110 μM lineáris detektálási tartományról számoltak be, 0,14 μM kimutatási határ mellett. A módszert szérummintákban is értékelték, a visszanyerési értékeket az eredeti vizsgálatban közölték.[4]
Chen et al. kifejlesztett egy rodamin-Gd(III) alapú fluoreszcens/mágneses rezonancia dual-modális szondát (RG) a GSH kimutatására. GSH jelenlétében a szonda koordinált fluoreszcencia és mágneses rezonancia jelváltozásokat generált. A szerzők körülbelül 5 ms válaszidőről és 2,47 μM kimutatási határról számoltak be, majd a szondát egérmodellben alkalmazták a dual-modális GSH képalkotásra.[5]
3. ábra. Az RG szonda tervezési stratégiája a GSH kimutatására.
Kutatási korlátok
A fent összefoglalt tanulmányok különböző kutatási kérdésekkel foglalkoznak, beleértve a fluoreszcens érzékelést, a sejthalál mechanizmusait, az öröklött anyagcsere-betegségeket, a kolorimetriás kvantifikációt és a képalkotó szonda fejlesztését. A legtöbb ilyen tanulmány endogén GSH-t mért, vagy GSH-t használt analitikai célpontként, nem pedig külsőleg szállított glutation anyagot. A H9C2 sejtekben, PDAC modellekben, ASL-hiányos alanyokban vagy egerekben, analitikai szérummintákban és képalkotó modellekben kapott eredmények ezért nem cserélhetők fel közvetlenül.[1-5]
A redukált glutation az a kémiai entitás, amelyet a PubChem CID 124886-ként azonosít.[6] Az idézett irodalomban található kísérleti eredmények nem igazolják a külön szállított kutatási anyag azonosságát, tisztaságát, biztonságosságát vagy klinikai teljesítményét. Az értelmezést az egyes forrásokban leírt pontos modellhez, elemzési módszerhez és anyaghoz kell kötni.
A COCER Peptides a glutationt kizárólag laboratóriumi kutatási és analitikai célokra kínálja. Nem emberi vagy állatgyógyászati használatra készült. A fent leírt kutatás a harmadik felek publikációiban közölt megállapításokat foglalja össze, és nem a klinikai hatékonyságra, biztonságosságra, diagnózisra, kezelésre, megelőzésre vagy használati utasításra vonatkozik.
